A Pécsi Nyári Színház története

Harmincöt esztendeje már - 1977. július 27-én -, hogy Heléna, a szép (Csákányi Eszter), valamint Páris, a szívtipró és "almaosztó-döntnök" (Bregyán Péter) egy kötélpályára függesztett gondolán belibegett a Tettyei romok közé. Offenbach alaposan sziruptalanított Szép Heléna című operettjének frenetikus sikere (nem mindennapi előadás volt) előrevetítette a következő évben hivatalosan is megnyíló Pécsi Nyári Színház létjogosultságát. Hogy mégsem harmincöt éves az intézmény - bár anno Szeged és Gyula mellett jegyezte a szakma -, az a művészethez méltatlan történések eredménye, melyekről ma már nincs sok értelme polemizálni. Összegészében nézve tehát, meglehetősen zivatarosnak mondható évtizedekről beszélhetünk, bár az előadások emlékezete - alkotónak és nézőnek egyaránt - inkább verőfény és ragyogás.
    
A Pécsi Kulturális Rendezvények Irodájában fogant ötlet eredményeként Bagossy László igazgató és Eck Imre művészeti vezető irányításával indul be az első évad. Alapvető cél, hogy minden művészeti ág képviselői megmutatkozhassanak. A Káptalan utcai színpad a központ, Szabadtéri Táncszín néven. Természetesen ez a nagylélegzetű balettek helyszíne (Parasztkantáta, Otelló), de itt kerülnek színre a pazar kiállításúnak mondható nagyoperettek (Csárdáskirálynő, Mágnás Miska) is. Ez utóbbi esetében a rendező Bagossy felteszi a zenekart a színpad jobb oldalára, és a zenekari árkot vízzel feltöltve csillogó tavat varázsol, egyedien megvalósuló, humorban gazdag helyzeteknek teremtve lehetőséget. Itt lépnek fel a Nemzetközi Néptáncfesztiválok részvevői is. A Tettyei romok, a Barbakán várárok és bástya prózai művek, kamarabalettek, musicalek, zenés darabok helyszíne. (Álszentek összeesküvése, Székelyfonó, La Mancha lovagja, Danaidák). A Csontváry Múzeum udvarán a bábosok - a Bóbita és vendégei -, a Minaret Udvarban pedig a muzsikusok - a létező legszélesebb műfaji skálán - produkálják magukat évről évre. A Sétatéren képzőművészek monstre szabadtéri tárlatai pompáznak.  

A másik igen érdekes törekvése Ecknek, Bagossynak és a hozzájuk csatlakozó néptáncos, koreográfus Vidákovics Antalnak a művészeti ágak minél teljesebb ötvözésével egy komplex kifejezési mód létrehozása. Ez a totális színház, melyre leginkább, sőt talán egyedülállóan a Pécsi Nyári Színház működése alatt láthattunk példát. Oscar Wilde drámájából, Petrovics Emil zenéjéből és saját koreográfiájából építkezve Eck Imre rendez előadást Salome címmel, vagy ilyen Krlezˇa Szentisvánnapi búcsú című expresszionista látomása, melyben közel 150 művész (színész, zenész, táncos) dübörgi, szárnyalja, zokogja és kacagja végig a háború előtti Monarchia népeinek bacchanáliáját Bagossy rendezésében, Vidákovics koreográfiájával.

1982-ben az Anna utcai székhellyel megalakuló Pécsi Kisszínház veszi át a Pécsi Nyári Színház és a Pécsi Egyetemi Színpad üzemeltetését. Néhány nyári produkció így kimondottan a PESZ tagjaira épül. Ilyen Ivo Bednar: Svejk című darabja a cseh Pavel Hekela rendezésében, vagy Voskovec - Werich: Nehéz Barbara című zenés színjátéka. (E korszak produkcióiban Hevesi András, Kertész Attila, Kircsi László, Lakner Tamás, Papp Zoltán a zene területén; Bachman Zoltán, Bagossy Levente, Erdős János, Pinczehelyi Sándor, Tresz Zsuzsa a látványalkotásban jeleskedett legtöbb alkalommal.)

Tucatnyi esztendő múltán, a Kisszínházat megszüntetvén, a városvezetés a Ságvári Művelődési Házra ruházza annak jogait és kötelességeit. Dicső eredmény: a Pécsi Nyári Színház - csakúgy, mint a Pécsi Egyetemi Színpad - elsorvad, a Káptalan utcai játszóhely pedig hajléktalanok tanyájává válik.   
Hogy mégsem kell nélkülöznünk a semmihez sem fogható élményt, melyet a csillagos, vagy éppen viharos égbolt alatt megvalósuló művészeti produktum nyújt, az a Pécsi Horvát Színház stábjának köszönhető, melynek az Anna utcai épületben az a Vidákvics Antal az igazgatója, akinek tevékenysége a szellemi, majd a jogfolytonosságot is képviselve átível az említett három évtizeden, és aki a horvát nyelvű színjátszás művelésén túl fontosnak érzi, hogy a város művészeti életét minél szélesebb körben tudja gazdagítani. Elsőbben a színház udvarán teremt játéklehetőséget az Anna Utcai Nyári Játékok égisze alatt. 2003-tól pedig a Pécsi Szabadtéri Játékok produkcióit látogathatja a közönség, miután  Vidákovics felújíttatja a Tettyei és a Káptalan utcai játszóhelyet is.

A PSZJ vezetése továbbra is a művészeti ágak minél szélesebb felvonultatását, akár egy produkción belül kifejtett erejét, hatását tartja fontosnak. Nem kevésbé lényeges, hogy a város, a régió művészei, kultúrateremtő erői minél több megnyilvánulási lehetőséget kapjanak. Igencsak figyelemre méltó, hogy évadonként több új produkció születik a Káptalan utcai Szabadtéri Színpadon, a Tettyén és az Anna udvarban. (Az elmúlt évadok programjai, valamint a kapcsolódó írások megtalálhatók a www.pecsiszabadteri.hu című honlapon.)

A Pécsi Szabadtéri Játékok 2012-től ismét a régi nevén várja a nagyérdeműt. A Pécsi Nyári Színház a város kulturális életének - művészeti és turisztikai szempontból egyaránt - kikerülhetetlen eleme. Ám, hogy újfent, országszerte, sőt külhonban  is érdekes, fontos legyen, az - mindenekelőtt - finanszírozásának függvénye. Az Európa Kulturális Fővárosa projekt óriási lehetőség, lett volna, hisz annak elvárásaira rímeltek a Pécsi Horvát Színház és az általa üzemeltetett Szabadtéri Játékok vezetésének törekvési. Példának okáért az Anna utcai intézmény a Balkán országaival - mindenekelőtt horvátországi művészekkel, kulturális intézményekkel - ápolt kapcsolatai említendők, melyek hatékonyan segíthetik, hogy a város a kontinens déli régiójának egyik művészeti-kulturális központjává váljék.

A Pécsi Szabadtéri Játékok olyan népszínházként működött, mely - nem csupán a szegedi, gyulai, de az újsütetű szabadtéri színházakhoz képest is - szerény költségvetése ellenére, értékes produkciókkal igyekezett tartalmassá tenni a pécsi nyári estéket, szinte az egész szezont átfogva. Persze lehetett volna igényesebb is a program. Játszhattunk volna, például - Kodály év ürügyén - Székelyfonót, csakhogy ennek költségei meghaladták a Pécsi Szabadtéri Játékok teljes évi költségvetését. A régi-új név alatt, a Pécsi Nyári Színházban lehetne a Káptalan utcai Szabadtéri Színpad újfent határainkon túl is elismert táncprodukciók, kortárs fesztiválok helyszíne, a Pécsi Balett és a régió táncosainak nyári műhelye, amihez elsőként a Pécsi Nyári Színház teljes ellehetetlenülést kellene elkerülni. Sajnos a város vezetése nem érzi magáénak nyári színházát, mely egy meglehetősen kétes értékű, átgondolatlan, öncélú térrendező akció következményeként elveszítette semmihez sem fogható, varázslatos hangulatú játszóhelyét a tettyei romok között. A veszteség pózolhatatlan, ám hűséges nézőinket továbbra is sokszínű programmal várjuk a Káptalan utcai Szabadtéri Színpadon és az Anna udvarban.
Juhász László